2010. június 2., szerda

Élet: kiegyenlít

Az én anyukám gyerekkoromban mindig azt mondta, hogy nem szabad másokkal csúnyán viselkedni, mert sose lehet tudni, hogy hol, mikor és hogyan találkozunk újra. És az élet mindig kiegyenlít.
Bár ez itt most nem egy találkozás, de az én anyukámnak igaza volt (van).

A 25 hónapos Z. elindulásával egyidőben, a majdnem féléves S. (aki ugye Z. öccse) az egekbe tolta a popoját, majd négykézlábra állt. Másnap pedig bemutatta a szaknyelven kutyázásnak nevezett performanszt.

Hát így állunk kérem mozgásfejlődésileg. Én meg csak kapkodom a fejem, hogy én ezzel a gyerekkel nem csinálok semmit mozgásügyben, és mégis működik.

1 megjegyzés: