2010. április 26., hétfő

Úton: babakocsi

Zé a játékbabakocsikat igazán kedveli. 2 hónapja kapta a motorját, aznap M.-val a játékboltban igen hosszasan sétáltak egy ilyen babakocsival. Egyedül felborult vele, mert ő járni nem tud, a kocsi meg túl könnyű, M. segített neki.
Aztán egy másik alkalommal, egy hónappal később, Lea kocsiját próbálgatta egy vendégség alkalmával.
Ma ismét Leánál voltunk, lent a kertben, a játszótéren, ahol rögtön lecsapott a babakocsira. Kérte, hogy segítsek felállni, odaállt mögé, és tolta, és nem borult fel, hosszasan sétáltatta a babát.
Megerősítenek ezek a pillanatok, mert így nekem is könnyebb meglátnom, hogy ha lassan is, de igenis úton van a járás felé.

2010. április 10., szombat

A tilitoli fénykora

Zé a zsiráfos tilitoli határait feszegeti. Most már rendeltetésszerűen használja ezt a járássegítőt. Kint az utcán. Egész háztömbnyi utakat megtesz vele, ha elfárad beszáll, vagy megáll.
Ábra:


Zé koncentrál, és tolja



elhalad (ezen a képen egyébként látszik, hogy egyenesen áll, és a feje is a helyén van, vagyis nem lógatja hátra)

Az előző járásos bejegyzésben talán kissé félreérthető voltam, Zé nem jár még, de most már laikus szemmel is nagyon közel van. No persze köszönjük a drukkolást, kell még bőven!

- Posted using BlogPress from my iPhone

2010. április 6., kedd

Járás 6.0

Ma 6 hét után újra kezelte Micit J. a gyógytornász. (Hurrá, hurrá!) A kezelés végén, mi még beszélgettünk az étkezőben. Mici az ölemben ült, J. velem szemben, amikor Mici jelezte, hogy akkor ő átmegy J-hez. Ezt szoktuk játszani, de általában mi (én meg az apja) kezdeményezzük, közel ülünk 2-3 lépésnyi távolságra. Most is így volt, de most ő akarta. Olyan bátran tette meg azt a két lépést, mint még korábban soha. Nem ölbe dőlt, hanem lépett. Megismételte néhányszor.

Ott és akkor történt valami Micivel. Látszott rajta, hogy most valami beérett, sikerült, valamit meglépett (szó szerint), felszabadult volt, ujjongott és hangosan kacagott boldogságában. Én is.

2010. április 5., hétfő

Járás 5.0

Zé a napokban elkezdett térden járni. Emlékszem tavaly nyáron egy beszélgetésre J-vel, a gyógytornásszal a térdenjárásról (valahogy szóba került nem tudom miért). A járást megelőző lépés ez is. Megy előre, egyedül és ez ugye egy másik egyensúlyi helyzet, hiszen felváltva "lépeget".
Ha sikerül elkapnom, lesz majd ábra is.
Örülünk.