Ma 6 hét után újra kezelte Micit J. a gyógytornász. (Hurrá, hurrá!) A kezelés végén, mi még beszélgettünk az étkezőben. Mici az ölemben ült, J. velem szemben, amikor Mici jelezte, hogy akkor ő átmegy J-hez. Ezt szoktuk játszani, de általában mi (én meg az apja) kezdeményezzük, közel ülünk 2-3 lépésnyi távolságra. Most is így volt, de most ő akarta. Olyan bátran tette meg azt a két lépést, mint még korábban soha. Nem ölbe dőlt, hanem lépett. Megismételte néhányszor.
Ott és akkor történt valami Micivel. Látszott rajta, hogy most valami beérett, sikerült, valamit meglépett (szó szerint), felszabadult volt, ujjongott és hangosan kacagott boldogságában. Én is.
2010. április 6., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
a kétéves szülinapjára ő lep meg benneteket! szuper:)
VálaszTörlésés tényleg van az a pillanat, amikor felismeri a gyerkőc, hogy most valami fontos történt.
gratulálok, mici!
Hatalmas gratula Micinek. Add át neki lécci, hogy "Bravóóóóóóó" :)
VálaszTörlésnagy-nagy gratula a kisasszonynak.
VálaszTörlésannyira orulok
nem tudok felkialtojelet irni...
jajdejó! gratula!!! :)
VálaszTörlésPanna, Kata
Úristen de jó! Teljesen beleborzongtam!!! :))))
VálaszTörléshurrá-hurrá-hurrá!!!! :D
VálaszTörlésezt látunk kellene!
Annyira vagány! Már eddig is borozott meg motorozott vadul, és most már lépeget is :-D
VálaszTörlésHa addig ugrálni is megtanul, kijöhet velem a szigetre :-D
Hangos hurrá Micinek!!! :-)
VálaszTörlésEz mekkora már?????????? Annyira jó!!! :D
VálaszTörlésnagyon szuper! jajdejó! örülünk nagyon nektek!
VálaszTörlés