X nem tudom mennyivel egyenlő, a járás felé vezető utat ugyanis nem olyan egyértelmű felosztani, mint anno a mászásét (ha valakit érdekelnek a stációk a nagymozgás címke alatt megtalálja). Tehát legyen mondjuk x=4.
A nem egyértelmű felosztásból következik az is, hogy nehéz észrevenni a fejlődést, a feláll és az elindul között ugyanis számos állomás van. Volt a kapaszkodva állás, már csak hasra támaszkodás, átlépés egy másik fix ponthoz. Volt a lépegetés a kanapé mellett, aztán a tolja a tolnivaló (vagy egyáltalán nem tolnivaló, de mozdítható tárgyakat).
Régóta lehet már két kézzel kézenfogva vezetni, gyógytornászi tanácsra, csak akkor vezetjük, ha azt ő kéri. 1 hónapja sikerül már egy kézzel is vezetni, illetve egy-egy ujjal a hónaalá benyúlva.
Egyre kevésbé az izmok és a testséma központ (tudtátok, hogy ilyenünk is van?) rossz üzenetei a problémák, hanem a bátorsága.
Mostanában erősítendő a bátorságát, Zé odaáll a falhoz, mi pedig elé ülünk, és hívjuk, hogy lépjen. Ő nagy levegőt vesz és néha lép egyet-kettőt, de többnyire még inkább beveti magát a biztonságos kezek közé.
Mozgásfejlesztés ügyileg kényszerpihenőn vagyunk E. a dévényes gyógytornász szabadságon lesz, így kimarad 2 hét, J. a másik gyógytornász pedig megsérült síelés közben, nála 6 hét marad ki.
Tegnap ezért felhívtam L.K.-t a BHRG-nél, hogy esetleg folytatnánk. Eredetileg későbbre terveztem (amikor már nem lesz szükség a dévényes kezelésre). A torna csoportot javasolta, de mivel Zé nem jár, ezért oda még nem mehet. Így maradt a vizes opció (HRG), oda viszont télidőben én nem szeretném még vinni, így is többször folyik az orra, mint kellene.
É, Gy, meg bárki aki HRG fejlesztésre járt mi a tapasztalatotok?
Így aztán pihenés van. Talán pont ezért most fog elindulni?
Igen, türelmetlen vagyok már. 1 hetes korában azt mondták, hogy nem fog tudni önállóan járni, és bár most már minden jel arra mutat, hogy ez nem így lesz, meg már közel is vagyunk hozzá, azért nagy mérföldkő lesz. Persze én is tudom, hogy évek múlva visszanézve egy hónap ide vagy oda nem fog számítani. Csak szeretném már látni, nemcsak hinni.
2010. február 25., csütörtök
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Szia !
VálaszTörlésNagyon drukkolok Micinek !
Ilona
Nemsokára utol sem éred majd:-)
VálaszTörlésMire itt az első csokor hóvirág meglesz az első pár lépés egyedül. Készítsétek a videokamerát! De akkor sincs gond ha bevárja óvatosan az ibolyacsokrot :)
VálaszTörlésA viszonyítási alap persze hogy nem az, hogy azt mondták lehet, hogy sose fog segítség nélkül járni, hiszen Neked ez sose volt opció. Nem csodálom, hogy türelmetlen vagy, minden mozgásfejlődési lépés előtt az voltál :) (meg persze én is az lennék).
VálaszTörlésahogy írtad, hogy nagy levegőt vesz... édes, kicsi testben mennyi küzdelem már ;(
VálaszTörléslesz járás, lesz elindulás, és lesz nagy öröm. aztán lehet nem fogja bánni, hogy már nem rajta a világ szeme;)
El sem hiszem, néha mennyire ugyanazokat írod... Nálunk is pont ezek mennek... A faltól a kezünkbe veti magát lépés helyett, az egy kézen vezetés (mondjuk nálunk ez még csak 1 hete, és ha nem figyel rendesen, akkor kipördül...) tologatás, bútor mellett lépkedés... Szóval nagyon-nagyon egy cipőben járnak ezek a lurkók. Az pedig, hogy mennyire várod, hogy megtegye az első lépéseket, azt hiszem tökéletesen értem és érzem én is... :) Fogják ők még egymást kergetni hamarosan. :)
VálaszTörléshrg témakörben azt tudom mondani, mi az vizezést tavasszal kezdtük, pár hiányzással megúsztuk a nyári szünetig. Ősszel november elejéig jutottunk, utána orrfolyás orrfolyás hátán, a végén gennyes fülgyulladással, 6 hétog folyós füllel. És akkor abbahagytuk. Szóval mi megszívtuk a télvíz idején vizezést, de mégis úgy éreztem, hogy nagyon sokat segített mozgásilag.
VálaszTörlés