- Anyuka, a tornát például egy nagy asztalon (étkezőasztal) érdemes csinálni. - hangzott a mondat 2008. júniusában, a Fejlődésneurológiai osztály doktornőjétől.
Mi aztán a torna helyszínéül mégsem az étkezőasztalt választottuk, hanem vágattunk egy falapot a rácsoságy tetejére, ami reggel felkerült és ott tornáztattuk Zét.
A Katona-módszer féle torna, vagy hivatalos nevén neurohabilitációt előírás szerint naponta 5-6szor kell végezni.
A héten lomtalanítás volt, ahol többek között megváltunk a 2 éve még mindennapjaink meghatározó pontját képező torna"asztaltól". Hát valahogy így szeretném kikukázni a küzdés küzdés részét.
A Katona-módszerrről, a tornáról és az azt megelőző egy hetes kivizsgálási protokollról írok majd még, mert ez az egyik leggyakoribb kérdés a tapasztalataimból.
2010. június 22., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Képzeld, tegnap éjjel veletek álmodtam, főleg Micivel. Elég nagy volt a sürgés-forgás nálatok. Az álmom egyik részében Mici még kicsi volt, és ült egy széken, és éppen nagyon akart valamit, meg magyarázott nektek és talán volt egy kis hiszti is, de amikor megérkeztem hozzátok, észrevett, abbahagyta az "akarást", rám nézett és nagyon cuki meleg mosollyal csak annyit mondott, hogy "hello", majd mintha mi sem történt volna, folytatta tovább a magyarázást:))) Ja, és volt még nagy is, az álmomban (igaz, akkor épp fiú volt, de tudtam, hogy ez a Mici - tudod hogy van ez az álmokban:))) - és épp indult el otthonról az egyetemre, nagyon okosnak, felnőttnek és magabiztosnak látszott. Azt még nem tudom ez rólam hogy szól, de gondoltam megosztom veletek! Pusz! Heni
VálaszTörlés