Járás 7.0: Elindul

Úgy képzeltem, hogy majd lesz az az egy konkrét nap, óra, perc, amikor elkezd járni. Nem jár még, de elindult. Ez itt az elindulás naplója:

május 14. elkezd kapaszkodás nélkül, támaszkodva megállni, próbálgatja, hogy milyen, amikor nem támaszkodik
május 16. hívás, és bátorítás nélkül elindul, 6-8 lépést tesz meg, szüksége van a támaszkodásra induláskor, és egy biztos érkezi pontra (leginkább valakinek a karjaira : )
Innentől kezdve napról napra nő a megtett lépések száma
május 27. először sikerül neki támaszkodás nélkül felállni
május 28. A és B közötti távolság már akár 2-3 méter, az érkezési biztos pontra továbbra is szükség van, de már lehet az bármi

Szóval nem mondom még, hogy jár, mert még sokat mászik, de egyértelűen az elmúlt hetek legkedvencebb játéka az elindulás, lépegetés. Hangos nevetéssel kísérve, látszik, hogy ő élvezi a legjobban. Mintha pontosan tudná ő is, hogy felülírja az orvostudományt.

Úgy is képzeltem, hogy ezt a fenti naplót hatalmas krokodil könnyek között fogom megírni. És nem. A végtelenségig vártam ezt a pillanatot. Persze örülök nagyon, olyan megnyugtató öröm ez. Gyakran erőn felüli energia, dupla figyelem, tőlem szinte hihetetlen kitartás, azért muszáj megjegyeznem, hogy ezért nagyon nagy árat fizettem (de ez a gyerek blogja nem az enyém, szóval legyen elég ennyi).

Zé ma 25 hónapos.

Korai: ráadás

A témazáró után ez már csak amolyan ráadás a tanév végéig. Z. pedig ha lehet mondani, szárnyal.

Itt két színben ugyanaz a tábla, rajta 9 tárgy.
Ezzel gyakorolta a színeket, mindkét színhez volt a tárgyak körvonalát ábrázoló szivacs, ezeket rakta a megfelelő helyre (a gitár, óra, kulcs még nehezen ment), majd miután felpakolta a szivacsokat kérésre megmondta, mi hol van (a fentiek megint nehezebben mentek), végül pedig a szivacsokat visszahelyezte a tárolójukba (ezen még van mit gyakorolni.) A lényeg azonban, hogy élvezte nagyon.




Itt két 'történet' volt a maci eszik, és a maci öltözik. A kártyákat a megfelelő téma alá kellett elhelyezni. Azt hiszem tudta, de csak akkor ha tényleg odafigyelt.


- Posted using BlogPress from my iPhone

Korai: témazáró

Biztosan így fogok drukkolni Z-nek akkor is, amikor majd matek témazárót ír. Csupán annyi különbséggel, hogy akkor már nem fogok mellette ülni. Bár tudtam, hogy É. hamarosan megcsinálja a felmérést, hiszen közeleg a tanév vége.
A felmérés ténye kettős érzést vált ki belőlem. Egyrészt normál esetben azt gondolom, hogy egy ilyen korú gyereknek még évek vannak hátra egy-egy ilyen verseny helyzetig, és addig alapvetően csak játszania kellene. Másrészt viszont, jó, hogy ebben a koraiban ilyen alaposan és komolyan veszik a tanév lezárását. Nekem két másik intézményben van még tapasztalatom, az egyikben nem volt semmilyen évvégi összegzés, a másikban pedig amolyan kötelező adminisztrációnak tekintették a szakértői bizottság felé.
Z.-nek kötelezően kell majd ilyen felmérésen résztvennie például jövőre, mielőtt majd óvodába megy. A különbség annyi, hogy ez most számára egy biztonságos közeg, hiszen szeptember óta jár É.-hez hetente (és csak egyszer hiányzott), míg az óvoda és később az iskola előtt majd egy központi szakértői bizottságnál kell megjelennünk. A jó persze az, hogy ő semmit nem észlelt abból, hogy ez most egy másmilyen szerda reggel volt.

Kapunk majd részletes, írásos értékelést is, de mivel az eredménye alapján óriási vastapsot érdemel, nem tudtam kivárni. Még É. nénit is meglepte az eredmény, még inkább az, hogy mennyit fejlődött szeptember óta (a tanév elején is volt ilyen részletes felmérés).

Az 5 felmért terület (a már korábban említett Strassmeier skála) közül egyedül a nagymozgásban van jelentős elmaradása, kb. 1 év. A beszéd/nyelv területén kicsit a kora alatt van, mivel a kifejező beszéde elmarad, ugyanakkor a beszédértése jobb a koránál elvártnál. A finommozgásokhoz és az önellátáshoz kapcsolódó gyakorlatokban alig a 2 éves szint alatt van, és ennyi különbség normál esetben is lehetne. Az egyértelmű meglepetés pedig a gondolkodást/érzékelést felmérő játékoknál volt, ott ugyanis mindenben a 2 éves szint felett teljesített. Hab a tortán a kiemelkedő fejlődés, van olyan terület, ahol az eredményt ábrázoló grafikon meredeken ível felfelé.
Persze tudom, hogy a grafikon és számok nem minden, a számok mögé kell majd nézni, és pont a szöveges értékelés fog ezen finomítani, az fogja megmutatni, hogy van még mit tenni.

Aztán jöttünk hazafelé, és a reggeli csúcsforgalomban épp az a szám szólalt meg az autó random playlistjén, ami akkor is szólt, amikor a kórházba tartottunk 2 éve a születésekor. Ő persze mit sem érzékelt az egészből, csak nekem potyogtak a könnyeim, megint emlékezve arra, hogy mennyire messze vagyunk már most attól, amit anno az orvosok prognosztizáltak.

Egyedül nem megy

Zének a heti órarendjében a hétfő a Dévény kezelésé. Amióta testvére van, a gyógytorna kezelésre a papájával megy. Bár a felszínen ez szimpla logisztikai megoldás, nem tudom igazán hangsúlyozni, hogy mennyire fontos, hogy a (korai) fejlesztésben mindketten résztveszünk. Nem azért, mert így a tennivaló megoszlik, hanem, mert hiszem, hogy ő érzi,  hogy a küzdelem közös.

Mások és megasztár

Tegnap először kapcsoltam be a tévét a héten. A Megasztár elő-előválogatása ment éppen, ami elég szórakoztatónak bizonyult ahhoz, hogy ne kapcsoljak el.
A szórakoztatáson túl volt két olyan helyzet, amit én példaértékűnek gondolok a másság (gyk. sérült emberek) elfogadásában, a velük való együttműködésben. Gyanítom, ha ez a műsor első szériájában történik, akkor talán észre sem veszem (kár).

A jelentkezők között volt egy vak fiú, aki nem mellesleg zseniális két dalrészletet adott elő. Szóval bejött ez a fiú, és elmondta, hogy ő vak. Mire Eszenyi Enikő zsüritag, olyan kedvességgel, mint amilyen talán a hab a capuccinon tud lenni, festett szavakkal képet neki, hogy ki ül a zsüriben, hányan vannak, ki melyik oldalon, hol a közönség.

Aztán volt egy zenekar, ahol az énekes egy kerekesszékes fiú volt. Ők is továbbjutottak, így a performansz végén járt nekik a csillagospecsét. A stemplit minden zenekarnál az énekes kapta. Szintén Eszenyi, a  legtermészetesebb mozdulat volt, ahogy kisétált a zsüri pult mögül, hogy odavigye az énekes srácnak a továbbjutást igazoló cetlit.

Semmi feltűnösködés, tanítós példamutatás, csak természetesen.
 Big up for Eszenyi mindenesetre, aztán jöhetnek a friss tehetségek.

Korai: viccelődik

Ma jókedvű korai volt ismét. A gyakorlatok a korábbi témakörök mentén voltak.

Mai újdonság volt ez a szuper játék, a hengereket kellett a megfelelő méretű lyukba illeszteni, illetve egymásba is őket, színek és méret alapján.


Zé azért mókázott is egyet velük, és pontosan látszott, hogy ezt viccnek szánja.



Ez a típusú gyakorlat része lesz az évvégi értékelésnek, amit egy un. Strassmeier skála alapján készítenek. A tanév elején ugyanezen skála mentén volt a felmérés, és az egyéni fejlesztési terv kialakítása. Igazából most olvastam utána ennek a skálának, öt területet vizsgál: önellátás, finommotorika, nagymozgás, nyelv/beszéd, és a gondolkodás/érzékelés. Zé riportjáról majd a tanév végén.

Ábra nélkül, még egy mai újdonság, az eddigi csoportosítástól továbbléptünk, ma laikusan szólva sormintát kellett kirania: autó-baba-autó-baba.
No és a bónusz gyakorlatot ő találta magának, ugyanis a szemfüles azonnal észrevette a tőle szinte látótávolságon kívüli hellokittys kirakót, ami egyáltalán nem az ő életkorának való játék (valami számolós), de csak kikönyörögte kitartó nyávogással. Persze azonnal kapott hozzá egy korának megfelelő, rögtönzött gyakorlatot.

- Posted using BlogPress from my iPhone