Korai: témazáró

Biztosan így fogok drukkolni Z-nek akkor is, amikor majd matek témazárót ír. Csupán annyi különbséggel, hogy akkor már nem fogok mellette ülni. Bár tudtam, hogy É. hamarosan megcsinálja a felmérést, hiszen közeleg a tanév vége.
A felmérés ténye kettős érzést vált ki belőlem. Egyrészt normál esetben azt gondolom, hogy egy ilyen korú gyereknek még évek vannak hátra egy-egy ilyen verseny helyzetig, és addig alapvetően csak játszania kellene. Másrészt viszont, jó, hogy ebben a koraiban ilyen alaposan és komolyan veszik a tanév lezárását. Nekem két másik intézményben van még tapasztalatom, az egyikben nem volt semmilyen évvégi összegzés, a másikban pedig amolyan kötelező adminisztrációnak tekintették a szakértői bizottság felé.
Z.-nek kötelezően kell majd ilyen felmérésen résztvennie például jövőre, mielőtt majd óvodába megy. A különbség annyi, hogy ez most számára egy biztonságos közeg, hiszen szeptember óta jár É.-hez hetente (és csak egyszer hiányzott), míg az óvoda és később az iskola előtt majd egy központi szakértői bizottságnál kell megjelennünk. A jó persze az, hogy ő semmit nem észlelt abból, hogy ez most egy másmilyen szerda reggel volt.

Kapunk majd részletes, írásos értékelést is, de mivel az eredménye alapján óriási vastapsot érdemel, nem tudtam kivárni. Még É. nénit is meglepte az eredmény, még inkább az, hogy mennyit fejlődött szeptember óta (a tanév elején is volt ilyen részletes felmérés).

Az 5 felmért terület (a már korábban említett Strassmeier skála) közül egyedül a nagymozgásban van jelentős elmaradása, kb. 1 év. A beszéd/nyelv területén kicsit a kora alatt van, mivel a kifejező beszéde elmarad, ugyanakkor a beszédértése jobb a koránál elvártnál. A finommozgásokhoz és az önellátáshoz kapcsolódó gyakorlatokban alig a 2 éves szint alatt van, és ennyi különbség normál esetben is lehetne. Az egyértelmű meglepetés pedig a gondolkodást/érzékelést felmérő játékoknál volt, ott ugyanis mindenben a 2 éves szint felett teljesített. Hab a tortán a kiemelkedő fejlődés, van olyan terület, ahol az eredményt ábrázoló grafikon meredeken ível felfelé.
Persze tudom, hogy a grafikon és számok nem minden, a számok mögé kell majd nézni, és pont a szöveges értékelés fog ezen finomítani, az fogja megmutatni, hogy van még mit tenni.

Aztán jöttünk hazafelé, és a reggeli csúcsforgalomban épp az a szám szólalt meg az autó random playlistjén, ami akkor is szólt, amikor a kórházba tartottunk 2 éve a születésekor. Ő persze mit sem érzékelt az egészből, csak nekem potyogtak a könnyeim, megint emlékezve arra, hogy mennyire messze vagyunk már most attól, amit anno az orvosok prognosztizáltak.