Járás 7.0: Elindul

Úgy képzeltem, hogy majd lesz az az egy konkrét nap, óra, perc, amikor elkezd járni. Nem jár még, de elindult. Ez itt az elindulás naplója:

május 14. elkezd kapaszkodás nélkül, támaszkodva megállni, próbálgatja, hogy milyen, amikor nem támaszkodik
május 16. hívás, és bátorítás nélkül elindul, 6-8 lépést tesz meg, szüksége van a támaszkodásra induláskor, és egy biztos érkezi pontra (leginkább valakinek a karjaira : )
Innentől kezdve napról napra nő a megtett lépések száma
május 27. először sikerül neki támaszkodás nélkül felállni
május 28. A és B közötti távolság már akár 2-3 méter, az érkezési biztos pontra továbbra is szükség van, de már lehet az bármi

Szóval nem mondom még, hogy jár, mert még sokat mászik, de egyértelűen az elmúlt hetek legkedvencebb játéka az elindulás, lépegetés. Hangos nevetéssel kísérve, látszik, hogy ő élvezi a legjobban. Mintha pontosan tudná ő is, hogy felülírja az orvostudományt.

Úgy is képzeltem, hogy ezt a fenti naplót hatalmas krokodil könnyek között fogom megírni. És nem. A végtelenségig vártam ezt a pillanatot. Persze örülök nagyon, olyan megnyugtató öröm ez. Gyakran erőn felüli energia, dupla figyelem, tőlem szinte hihetetlen kitartás, azért muszáj megjegyeznem, hogy ezért nagyon nagy árat fizettem (de ez a gyerek blogja nem az enyém, szóval legyen elég ennyi).

Zé ma 25 hónapos.